A jelenkor egyik paradoxona, hogy változtatnunk kell az életünkön ahhoz, hogy a dolgok körülöttünk változatlanok maradjanak, vagyis minimum változatlan, de még inkább javuló természeti, gazdasági és társadalmi életkörülményeket tudjunk biztosítani az utánunk következő generációknak.
“Ha változtatást akarunk, a legfontosabb lépés az emberek meggyőzése, tájékoztatása. Az emberi társadalom rengeteg technológiai és gazdasági erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy megváltoztassa jelenlegi helyzetét.” Rajenda Pachauri (IPCC)
Marketing és kommunikációs tapasztalatom és hátterem révén, ez indított arra 4 éve, hogy tevékenyen részt vegyek a globális felmelegedés és hatásai, illetve a társadalmi felelősségvállalás témában akkoriban induló “tájékoztatási és meggyőzési hullámban”. 2007. januárban indult rádióműsorunk, ami azóta is fut a radiocafé-n, igaz, idő hiányában már nélkülem. 2008. áprilisában pedig elindult ez a blog, ami az utóbbi félévben időhiány miatt ugyancsak akadozva döcögött el a mai napig. A 3-4 éve még újnak és különlegesnek számító beszélgetések, email-hírek, összefoglaló útmutatók és elemzések mára a többség számára ismert témákat ismételnek. 32 hónap, 220 blogbejegyzés és 164 rádiós beszélgetés után bizony változtatni, újítani kell!
A blogbejegyzésekből és off-line publikációkból is látszik, hogy a klímaváltozással kapcsolatos általános ismeretterjesztés és praktikus tanácsok típusú megközelítésem jelentősen eltolódott egy specifikus irányba: a jövő generációk érdekében alkalmazott felelős üzleti és marketing megoldások irányába. Azt gondolom, hogy a jövő főként a gazdasági szereplők (vállalatok és fogyasztók) kezében van, arra pedig, hogy milyen jövőt alakítunk ki magunknak a pénzünkkel és jelenlegi életstílusunkkal, életmódunkkal szavazunk. A társadalmi szereplők felelőssége tehát abban áll, hogy milyen kultúrát építenek ki maguknak és a jövőnek, illetve ezt hogyan propagálják. Ebben a társadalom részeként funkcionáló gazdasági szereplők felelőssége a legnagyobb, így érdeklődésem az ún. Social Business felé fordult. Ez a téma viszont kevésbé kívánkozik rádióműsorba vagy öko-blogra. Ez inkább szakmai munka. Így hát változtatok és a közös “holnapután” érdekében a meggyőzést máshol folytatom. Ha valakit mégis foglalkoztat a téma, akkor itt megtalálja alkalmanként felbukkanó írásaimat.
Búcsúzóul ajánlom mindenki figyelmébe Hervé Chabert (Patagonia) évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott mondását, miszerint “there is no business to be done on a dead planet“. Sok szerencsét!
Mélyen egyetértek.. Igaz, hogy az egész világot érintő problémáról beszélünk, én viszont (egyelőre) csak a hazai viszonyokról nyilatkoznék: sajnos nagyon úgy néz ki hogy itthon ugyan mindenki (vagy a többség) úgy nyilatkozik, hogy ő bizony környezettudatos, cselekedeteiben ugyanakkor ennek nyoma sincs. az egyén mindenek fölé helyezi saját (rosszul felfogott, rövid távú) érdekeit, és sajnos leginkább pénzre fordít le mindent. Vagyis elsősorban az azt látja, hogy a környezettudatosság rövid távon, napi szinten többe kerül neki, és mivel ez az elsődleges szempont, hát… Ráadásul az emberek jelentős része “birka”, így arra halad, amerre a neki számítók mondják vagy mennek. Ha tehát a mérvadó társadalmi szereplők jó példával járnak elöl, az jótékony hatással lehet a valódi ügyre is közvetett módon. Hajrá tehát!
Hello there , thank you for your time you employed to create this submit! Its awesome to go through one thing about tranny