Ez nem egy 31 évvel ezelőtti hír, hanem mai. Talán ezzel kellett volna annak idején kezdeni, nem? Magyarország és Szlovákia 1977-ben írt alá szerződést a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére és üzemeltetésére.
A gátrendszer ellen Magyarországon 1980-ban erőteljes tiltakozás kezdődött, annak kedvezőtlen környezeti hatásai miatt. A Magyar Tudományos Akadémia elnökségi állásfoglalása és a környezeti hatástanulmány hiánya miatt Magyarország 1989-ben felfüggesztette a nagymarosi munkálatokat, 1992-ben a két ország a köztük lévő jogvitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette. A bírósági ítélet szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977-es vízlépcsőszerződést, Szlovákia pedig jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. A bíróság az ítélet végrehajtását a felek közötti megegyezésre bízta, kiemelve a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét.
Na mindezek eredményeképp a mai napon közös stratégiai, környezeti vizsgálat indításáról írtak alá megállapodást Magyarország és Szlovákia kormányküldöttségének vezetői, és ezzel végre megkezdődhet a környezeti rehabilitáció tervezése a Szigetközben, a Csallóközben és a bős-nagymarosi projekt más érintett szakaszain. A megállapodás rögzíti a közös hatásvizsgálat menetét, az irányító testület feladatait, a vizsgálathoz szükséges adatgyűjtés és adatcsere alapszabályait. A környezeti vizsgálat költsége a magyar fél számára 100 millió forintra tehető, az eredmények pedig leghamarabb 2009 végére készülnek el.
Nos, végülis 30 év “birkózás” után talán sikerül valahogy pontot tenni majd az ügy végére. Röhej.
A Bős-Nagymarosi röhögéshez még hozzátartozik, hogy Magyarország ugyanazt a pénzt elköltötte a semmire, amit Szlovákia erőműre és ebből nekijük 16 éve áramjuk is van…….. Most még plusz 100 millió is elmegy….. Gratula!!!! Kiegészítő információk az ügyben Moldova György: Ég a Duna c. művében találhatók, minden laikusnak javaslom. A hozzáértők amúgy is tudják, mitől döglik a légy………