holnapután

1807-ben az angol parlament hosszas vívódás és kemény viták után elfogadta a rabszolga-kereskedelmet eltörlő törvényt. Tette ezt azért, mert az ipari forradalom elkezdődött. A 19. század elején már látható volt, hogy a gőzgép ugyan még drága, de hatékonyabb az addigi munkamegosztáson alapuló vagy kézi erővel működtetett megoldásoknál, illetve a rabszolgatartás amúgy is morálisan egyre vitatottabb téma lett.

A rabszolga-kereskedelmet azért lehetett eltörölni, mert gazdasági és politikai szempontból ésszerű lépés volt. A törvény ellenzői (a parlamenten kívül ők voltak többen) gazdasági összeomlást, az addigi fejlődés ütemének megtorpanását prognosztizálták. A társadalom nagyobb része pedig nem is igazán volt tisztában a rabszolga-kereskedelem létével, és nem is nagyon igyekezett többet megtudni a jelenségről. Nem érintette mindennapi életüket, így nem foglalkoztak vele. Úgy látszik már akkor is működött a NIMBY (not in my backyard) szemlélet. Vagyis, ami valakit közvetlenül nem érint, arról a problémáról az a valaki egyszerűen nem vesz tudomást.
Az angliai rabszolga-kereskedelmet eltörlő törvény 200 éves évfordulóján 2007 novemberében Lord David Puttnam megpróbált keresztülverni az Angol Parlamenten egy hasonlóan úttörő törvénytervezetet, mégpedig a globális felmelegedés megfékezésének módjáról. Amikor a politikusok és különböző iparágak képviselői a 200 évvel ezelőttihez hasonló gazdasági érvekkel (gazdasági káosz, megtorpanó növekedés, sőt, visszaesés) támadták, Lord Puttnam a 200 évvel ezelőtti törvény körüli vitára hivatkozott. Akkoriban a rabszolga-kereskedelem adta Anglia GDP-jének negyedét, és jelentette a legolcsóbb és bőven rendelkezésre álló energiaforrást a növekvő termeléshez. Mindenféle korabeli gazdasági érdekek miatt azonban apokalipszist jósoltak, ha a „rabszolga-energiaforrást” korlátozza vagy betiltja a Parlament. Mégis megtették, aminek eredménye a történelem könyvekből ismert. A kieső rabszolgamunkát gőzgépekkel pótolták, ami nagyobb befektetést jelentett, de termelékenység növekedést eredményezett. Új iparágak születtek, új találmányok láttak napvilágot, egyre olcsóbb és szélesebb körben elérhető lett az új technológia.
Úgy érzem, hasonló helyzetben vagyunk ma is. Az „olajkorszak” a vége felé jár. Most a morális, gazdasági és politikai ésszerűség helyett itt van nekünk a környezeti, gazdasági, társadalmi ésszerűség. Meg kellene hozni végre azokat az új szabályokat, amik útjára engedik végre az újabb technológiai forradalmat. Különben 200 év múlva nem lesz, aki visszaemlékezzen.