holnapután

Első ránézésre kevésbé passzol a ‘holnapután’ témaköreihez, de ha most jól megmagyarázom, akkor meg fogjátok érteni, miért is éreztem szükségét, hogy hírt adjak Matthew Harding furcsa világkörüli táncáról. A story annyi, hogy Matt egy 31 éves, közepesen lúzer amerikai videojátékkészítő, -használó, aki egy nap megunta addigi sivár és többnyire virtuális életét és nekivágott a nagyvilágnak. Készített egy saját honlapot, hogy ismerősei tudják merre jár és gondolta addig utazik, amíg kitart a pénze. Aztán Hanoiban jött az a bizonyos tánc, amit egy barátja lefilmezett. Aztán a többi város és a többi tánc. Majd az út végén az egészet összevágták egy rövidfilmmé. Emitt a filmecske a kicsit béna világkörüli táncról:

Where the Hell is Matt? (2008) from Matthew Harding on Vimeo.

Emitt pedig a magyarázat: A film engem megfogott. Azt éreztem, hogy bármennyire dől a médiából a Föld és az emberiség menthetetlensége, Matt körbeutazta a bolygót és remek kis filmjéből rá kellett jönnöm, hogy szuperszínes és pótolhatatlanul érdekes és gyönyörű világban élünk. Csodaszép ez a planéta és csodaszép dolgokat teremtett rá az ember. Az ember, aki sokféle, de mégis ugyanolyan, ugyanazt akarja, ugyanúgy érez, fél, szeret, néz, eszik, iszik, alszik, táncol és örül. Tehát a sok negatív üzenet (jön az apokalipszis) és negatív motiváció (aki, nem hisz a klímaváltozásban és nem védi a természetet, az nagyon rossz fej) után, ez a filmecske felüdülés és szerfelett pozitív. Pozitívan motivál: a Föld szép, mi is szépek vagyunk, együtt éltünk eddig és tettük ilyenné a Földet, együtt bármire képesek vagyunk. Környezetvédelemi szemléletformálásra lefordítva: Környezettudatosan élni cool és jófej dolog!