Régebben a fehér Karácsony volt biztos, most pedig az, hogy minden télen egymásnak ugrik Oroszország (földgáz-kitermelő) és Ukrajna (földgáz-szállító) a földgáz átadás-átvételi árak ürügyén. Mindig megvárják a telet, mert egyrészt akkor van szezonja az ilyen problémáknak, másrészt akkor lehet nagyobb nyomást gyakorolni a tárgyaló félre (lévén, ha nem fogadja el az alkut, megfagy a lakosság). Az idei vita azonban túllépni látszik a két ország szezonális tárgyalástechnikai tréningjén.
Egyrészt Oroszország az elmúlt évtizedben ugyan összekapta magát és ismét nagyhatalomként látszik viselkedni, de ennek financiális hátterét egy az egyben a nyersanyag exportból származó bevételei adták. Ha a fejlett nyugat éppen a gazdasági fellendülés fázisában jár, akkor ezen export bevételek hatalmasak. Tavaly évvégén azonban megroppantotta ezt az orosz rendszert a pénzpiaci válság, hiszen az európai recesszió nem sok jóval kecsegtet az oroszok jövő évi bevételeit illetően. Értelemszerűen meg akarják emelni az általuk értékesített energiahordozók árát. A tárgyaló felek viszont most érzik, hogy az időhúzás hasznos tárgyalás technikai trükk, mert az oroszoknak kell a pénz, nem tudnak várni.
Az ukrán oldalon is történtek változások az előző évekhez képest. Ukrajna rájött, hogy saját erőből nem tudja legyűrni az áremelés törekvéseket, partnert és támogatót nem talált (senki sem érdekelt a közös tárgyalásban), így hát indirekte bevonja az EU-t. Az orosz földgázt ugyanis egy ukrán tranzit vállalat szállítja az Unió országaiba. Ha a tranzit mennyisége lecsökken, EU-ban nem lesz elég gáz (ami hideg teleken elég gáz) és akkor majd a kedves európai országok fognak nyomást gyakorolni az oroszokra, hogy ne szórakozzanak már Ukrajnával.
Innentől kezdve viszont kissé homályos a történet, hogy ki mit nem szállít, nem továbbít, nem fizet, ésatöbbi. Így a szerencsétlen EU diplomaták csak néznek ki a fejükből és hirtelen azt sem tudják ki a rossz zsaru a játékban. Gondolom az sem véletlen, hogy az oroszok megvárták amíg a csehek kerülnek sorra mint EU-elnökség. Kis ország, rutintalan EU-elnökök, amúgy is EU-ellenes a köztársasági elnökük.
Könnyű innen a meleg szobából beszólni, de végre talán ideje lenne komolyan venni az energiafelhasználás hatékonyságát, az energia ellátás diverzifikálását és a megújuló energiaforrások részarányát növelni szándékozó törekvéseket. Szép célkitűzés az EU 3 x 20%-os idevonatkozó célszáma, de kevés. Ha ilyen lajhár tempóban haladunk, akkor nagyon sok telet kell még megvárni, amíg részben függetlenedhetünk ettől a remek orosz-ukrán gázvitától. Ha jóval hatékonyabban használjuk otthon az energiát (szigetelés, alacsonyfogyasztású kütyük, égők, no stand-by, stb), illetve ha az az energia jórészt nem az oroszoktól érkezne (pl. Nabucco) avagy helyben állítanánk elő megújuló forrásokból (Nap, szél, víz, földhő, biomassza), akkor nyugodtabban aludhatnánk még a hideg téli estéken is.
Hasznos info: A hazai gáztározókban 3,5 milliárd köbméter gáz van, amiből napi 52 millió köbmétert tudnak kivenni. Az annyi mint 67 nap. Kb. március 15-ig elég lakossági korlátozás nélkül. Addigra pedig tavasz lesz vagy legalábbis valami megegyezés az orosz-ukrán gázvitában. Jobb lenne nem ezen aggódni, igaz? Energiahatékonyság & Megújuló energiaforrások!





0 Responses to “Gáz, ha nincs gáz”
Leave a Reply