Egyrészt Oroszország az elmúlt évtizedben ugyan összekapta magát és ismét nagyhatalomként látszik viselkedni, de ennek financiális hátterét egy az egyben a nyersanyag exportból származó bevételei adták. Ha a fejlett nyugat éppen a gazdasági fellendülés fázisában jár, akkor ezen export bevételek hatalmasak. Tavaly évvégén azonban megroppantotta ezt az orosz rendszert a pénzpiaci válság, hiszen az európai recesszió nem sok jóval kecsegtet az oroszok jövő évi bevételeit illetően. Értelemszerűen meg akarják emelni az általuk értékesített energiahordozók árát. A tárgyaló felek viszont most érzik, hogy az időhúzás hasznos tárgyalás technikai trükk, mert az oroszoknak kell a pénz, nem tudnak várni.

Az ukrán oldalon is történtek változások az előző évekhez képest. Ukrajna rájött, hogy saját erőből nem tudja legyűrni az áremelés törekvéseket, partnert és támogatót nem talált (senki sem érdekelt a közös tárgyalásban), így hát indirekte bevonja az EU-t. Az orosz földgázt ugyanis egy ukrán tranzit vállalat szállítja az Unió országaiba. Ha a tranzit mennyisége lecsökken, EU-ban nem lesz elég gáz (ami hideg teleken elég gáz) és akkor majd a kedves európai országok fognak nyomást gyakorolni az oroszokra, hogy ne szórakozzanak már Ukrajnával.

Innentől kezdve viszont kissé homályos a történet, hogy ki mit nem szállít, nem továbbít, nem fizet, ésatöbbi. Így a szerencsétlen EU diplomaták csak néznek ki a fejükből és hirtelen azt sem tudják ki a rossz zsaru a játékban. Gondolom az sem véletlen, hogy az oroszok megvárták amíg a csehek kerülnek sorra mint EU-elnökség. Kis ország, rutintalan EU-elnökök, amúgy is EU-ellenes a köztársasági elnökük.

Könnyű innen a meleg szobából beszólni, de végre talán ideje lenne komolyan venni az energiafelhasználás hatékonyságát, az energia ellátás diverzifikálását és a megújuló energiaforrások részarányát növelni szándékozó törekvéseket. Szép célkitűzés az EU 3 x 20%-os idevonatkozó célszáma, de kevés.  Ha ilyen lajhár tempóban haladunk, akkor nagyon sok telet kell még megvárni, amíg részben függetlenedhetünk ettől a remek orosz-ukrán gázvitától. Ha jóval hatékonyabban használjuk otthon az energiát (szigetelés, alacsonyfogyasztású kütyük, égők, no stand-by, stb), illetve ha az az energia jórészt nem az oroszoktól érkezne (pl. Nabucco) avagy helyben állítanánk elő megújuló forrásokból (Nap, szél, víz, földhő, biomassza), akkor nyugodtabban aludhatnánk még a hideg téli estéken is.

Merry Christmas! Feliz Navidad! Frohliche Weihnachten! Joyeux Noel! Buon Natale! Rozdjestvom Hristovim! Boas Festas! Mboni Chrismen! Prettige Kerstdagen! Mo’adim Lesimkha! Eftihismena Christougenna! Haukaa Joullua! Glaedelig Jul! Sheng Tan Kuai Loh! Vessela Koleda! Nollaig Shona dhuit!

(fotó: Balkan Tango)

Úgy tűnik trendje van a különféle újrafelhasznált anyagokból készített biciklis táskáknak. Az elsőt még jó pár éve Németországban láttam, amit használt teherautó ponyvából varrtak, a vállpántja pedig kiszuperált autók biztonsági övéből készült. Különlegességét nemcsak újdonsága adta, hanem az is, hogy nem volt köztük két egyforma, mivel a mindenféle kamionponyvákból véletlenszerűen vagdosták ki a táskák elkészítéséhez szükséges darabokat. No de ezen már túl vagyunk. Mára itthon is van több kis cégecske, akik hajtipajti futárokon tesztelt vidám, színes és főképpen biciklizéshez, laptop cipeléshez tökéletesített, no és természetesen környezettudatos táskákat készítenek. Gyakran ráadásul kézműves módon.

Ennek ellenére kedvencem mégsem egy hazai táskavarázsló, hanem egy holland fickó, aki Krejci márkanéven készít és árusít használt bicikli- és autógumibelsőből szabott, ragasztott és varrt táskákat és mindenféléket. Elsőre persze hülye gondolatnak tűnik használt biciklibelsőből táskát varrni, mert nehezen elképzelhető, hogy mindebből valami igényes darab készüljön (aki látott már használt biciklibelsőt, annak nem egy Louis Vuitton táska, de nem is egy Crumpler jut eszébe, sőt).

A hazai élcsapat egyébként egészen rendkívűlit produkál. Lehet tőlük akár karácsonyi ajándéknak is táskákat vásárolni (nemcsak biciklizéshez). Néhány közülük ott lesz a következő WAMP-on is. Lássuk kik ők:

Balkan Tango >> 2005-ben kezdtek használt LP-ékből táskákat készíteni, aztán a Krejci mintájára folytatták a használt biciklibelsőkkel, mára pedig szinte mindenféle használt cuccból képesek akármilyen táskát varázsolni.

Bring A Bag >> Városi biciklizés során tesztelt színes recycling táskákban utaznak. Fő profiljuk az oldaltáska és a bicikli csomagtartójára szerelhető táska. Plusz néhány apró kiegészítő ez+az.

Cangira >> Zárható, vízálló, biciklin hagyható színes-mintás-vidám táskák, ugyancsak városi biciklizés közben tesztelve. A webshopban táskák, esőköpenyek, szettek és fényvisszaveő kiegészítők is vásárolhatók.

Heart & Roll >> Fiatal textiltervező ösztöndíjas Barcelonában fogant ötlete, hogy feleslegessé vált reklámponyvákból is kíváló táskák készíthetők, csak design kérdése az egész. Övtáska, válltáska, laptoptáska, pénztárca és minden, ami elképzelhető.

(A cikkhez az ihletet köszönöm a JP-nek és kommentelőinek.)

A fenntartható fogyasztásra és az azt támogató marketingre applikálva: a széles választék és túl sok paraméter alapján, sok alternatíva közti választás nemhogy boldogabbá teszi a fogyasztót, hanem éppen ellenkezőleg, végeredményben elégedetlenné tesz. Az ok egyszerű (és ki ne érezte volna már hasonlóan magát), a mérhetetlen választékban elveszünk és hiába próbálunk a rendelkezésre álló információ alapján a legjobb döntésre jutni, végül sosem leszünk biztosak abban, hogy a lehető legjobban jártunk. Ez viszont frusztráló.

Kereskedői marketinghúzás lehetne, ha a kereskedő cég tudatosan és ügyesen kommunikálva “átvállalná” a választékszűkítést, egyszerűbb döntési helyzetbe hozva ezzel a fogyasztót. A Tesco tesz vmi hasonlót persze nem ezzel a céllal és nem annyira tudatosan - profitabilitási okokból bizonyos termékkategóriákban folyamatosan racionalizálja termékportfólióját. Véletlenül ugyan, de hozzásegíti ezzel a vásárlókat egy “boldogabb” vásárlási döntés meghozatalához.

Gyártói marketing oldalon nem egyértelmű, hogy milyen lépésekkel is lehetne ezt a paradoxont feloldani. Nem várható el ugyanis, hogy a gyártó pénzügyi érdekei ellenében korlátozza termékválasztékát, bár az etikus marketing hívei emellett kardoskodnak. Főként azonban akkor nem, ha biztos lehet benne, hogy egy adott piaci résbe helyette azonnal benyomul a konkurencia. Viszont az sem normális, hogy pl. a mobiltelefongyártók, white goods márkák, stb, stb szinte már követhetetlen tempóban és szélességben próbálják lefedni célpiacukat és ömlesztik ránk évente az újabbnál újabb szupertermékeket.

Ez a téma is fontos részterülete lehet egy társadalmilag felelős marketing irányvonalnak. SRM, vagyis Socially Responsible Marketing

Szolgálati közlemény: a magyar valóság beköszönt hozzám is, a rádióműsorletöltőember szóvá tette, hogy miért teszem fel a rádióműsor weboldalára a rádióműsort. Szóval, még sem lesz most egy ideig a műsor ezen az oldalon elérhető felvételről. Addig is az utóbbi jónéhány műsort meg tudjátok hallgatni szomkat blogján. Welcome in Hungary! A furcsa gondolkodású emberek hazájában.

“Az ember az, amit megeszik” mondta Feuerbach, a filozófus. Később a gasztronómia egyik korai istene, Brillat-Savarin is írt valami hasonlót: “Mondd meg, mit eszel, megmondom, ki vagy!”

A Bionass előreláthatólag nem lesz tömegtermék. Hazai bioalapanyagokból készül, hazai mennyiségben. A világsikerhez minimum olcsó ázsiai alapanyag, modern élelmiszertechnológia és jónéhány hipermarket lánc lenne szükséges híresneves akcióikkal és hirdetéseikkel együtt.

A Bionass egyébként mindenféle zöldségekből méz hozzáadásával készülő szárítmányokat takar, amelyeknek egy új szárítási, aszalási technológiának köszönhetően remek tulajdonságaik vannak, és nem csak egészségesek, hanem finomak is.

Mai zenei betevő >>> Linkin Park: What I’ve Done