holnapután

COP 15: ENSZ Klímakonferencia Koppenhágában. A konferencia célja a 2012-ben lejáró ún. Kyoto-i Jegyzőkönyv felváltása egy új, szélesebb körben elfogadott, konszenzuson alapuló nemzetközi megállapodással. Nem lesz egyszerű. Vita van arról vajon van-e éppen globális felmelegedés vagy lassult az utóbbi években? Ha van, akkor emberi tevékenység hatására történik vagy valami ciklikus természeti folyamattal állunk szemben? Ha van és miattunk van, akkor a fejlett és fejlődő országoknak milyen mértékben és mit kellene tenniük, milyen időtávon belül? Mely ország mit vállaljon, hogyan segítse a másikat, mi legyen a legmodernebb technológiák megosztásának menete? Mindezt globális gazdasági visszaesés, túlnépesedés, kulturák közti verseny és konfliktusokkal terhelt kapcsolatok, ismételten erősödő nukleáris fegyverkezés, globális járványok, erősödő nacionalizmus és ebből fakadó protekcionizmus mellett, geopolitikai és geostratégiai érdekek mentén. Ha nem a gyerekeink életéről szólna ez az egész, akkor nyugodtan nézném a hírekben mint jópofa tudományos-politikai iszapbirkózást. Így viszont kicsit aggódom és közben reménykedem, hogy egyszer az életben fel tudunk nőni a feladathoz, amit a természet elénk állított. Itt követhető a konferencia és szekcióülései online: UN Framework Convention on Climate Change.