A jövő vajon olyan lesz, amilyenné “marketingeljük”?
Az elmúlt néhány évtized társadalmi és környezeti változásai felvetik a marketing, mint a társadalomtudományok kombinációjának felelősségét, ugyanakkor egyre szélesebb körben használják eszköztárát társadalmilag fontos problémák és azok megoldásának propagálására. Úgy néz ki, széles körben elterjedt és alkalmazott eszköztára révén, jelentős részben a marketing felelőssége, hogy milyen értékek mentén szerveződik a jövő társadalma, milyen lesz a jövő állampolgára és fogyasztója, vagyis milyen világban élnek majd utódaink.
Az idén eddig mintegy ötszázmillió forint bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztók megtévesztéséért. Ez a tavalyinál – a teljes évi 700 millió forintos bírsághoz képest – erőteljesebb versenyhatósági fellépést sejtet.
A múlt év őszétől hatályos, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény erősítette a fogyasztók védelmét, nagyobb szigort teremtve a megtévesztő üzleti praktikákkal szemben. A vevő megnyerésére törekvő módszerek, ha új vonásokat is tartalmaznak, örökzöldek: a termék fontosabb adatait elkenő reklám, vagy a nem igazolható szépítő, gyógyító hatások kiemelése.
Különösen nem elnéző a versenytanács, ha a termék gyógyító hatásával manipulálják az embereket. A hivatal több áruház „becsalogató reklámját”, akciózási gyakorlatát is vizsgálja. Korábban rámutatott: az akció „készlet erejéig” történő meghirdetése nem mentesíthet a jogsértés alól, mint ahogy az sem, ha a boltban tájékoztatják a fogyasztót az áru hiányáról (via Világgazdaság Online).
Az Apple kifizette volna a megsemmisült iPod Touch árát, ha cserébe a család nem szól a sajtónak az esetről. Nem jött létre az egyezség. (forrás: index)
Azóta felrobbant még egy iPhone, de ott már nem próbálkozott az Apple az ügy kártérítéssel kombinált eltussolásával.
Az Apple egyébként sosem volt a környezettudatos technogeek-ek kedvence. A Greenpeace CEBIT-re készített károsanyagtartalom alapján összeállított listáján rendre rosszabbul szerepeltek az iBook-ok mint más laptopok. Az Apple mindig ígérgetett, de nem haladt túl gyorsan termékei “zöldítésével”. Környezetvédelem iránti elkötelezettsége tehát már többször megkérdőjeleződött. A “robbanós” iPhone-probléma elhallgatása viszont már társadalmi felelősség kérdése, amiben az Apple eddig nem szerepelt rosszul. Könnyű elveszíteni a vállalat jóhírnevét, jóllehet az “iTrend” egyelőre minden ellenérvet elsöpör.
Végre a magyarok is csatlakozhatnak a Procter & Gamble 2004-ben indított Children’s Safe Drinking Water humanitárius programjához. A program a szennyezett víz fogyasztása miatt bekövetkező betegségek és halálesetek visszaszorítását segíti. Fejlett gazdaságok mércéjével mérve alacsony költségű technológia segít a szennyezett vizet, iható vízzé alakítani egy PUR nevű víztisztító por segítségével. Bárki támogathatja a programot, ha “csepp” jellel ellátott Procter terméket vásárol. A program jóval a jelenlegi CSR és globális felelősségvállalás, fenntarthatóság, stb, stb trend előtt indult és immáron 5 éve fut. Ez valódi elkötelezettség.
Egyre több magát felelősnek valló, mondó, gondoló, pozicionáló vállalat készít CSR, Fenntarthatósági, Környezetvédelmi, stb jelentést. Némelyiknek ez szinte már kuytakötelessége, hiszen tőzsdei cégként lassan egyfajta elvárás a modern, haladó és bolygónkért felelősséget vállalaló, azt lehetőleg nem mindenáron kizsákmányoló részvénytársaságokkal szemben, hogy ne csak beszéljenek a felelősségről, hanem tettekkel és azokat auditált éves jelentésekkel bizonyítsák elkötelezettségüket.
Íme, itt az elkötelezettek egy újabb vásári díszpéldánya, aki legnagyobb igyekezetével is többet árt mint használ. Az Audi által a médiának kiküldött “Környezetvédelmi Nyilatkozat 2009″ úgy tűnik nem úgy hat, ahogy várták. A szupergyönyörű dobozba csomagolt hiperszép papírra nyomtatott vaskos jelentés helyett a 21. században már gondolkozhatnának modernebb megoldásokban. Főként, ha a szlogenjük szerint az Audi a “Haladás technikája”-t képviseli (Vorsprung durch Technik).
Múlt heti adásunk egyik vendége írt egy remek posztot a szívlapátra, amihez nem sokat tudok hozzátenni, viszont érdemes elolvasni. Engem egyébként nem zavar, ha a fröccsöt vicces-klímaváltozós kampánnyal propagálják. Ártalmatlan összekapcsolás, ugyanakkor jópofa. Ettől a klímaváltozás nem múlik el, nem válik hiteltelenné az üzenet, a fröccsnek viszont jót tesz. Szerintem nem greenwashing.
A steiermark-i Zotter csokigyár ugyan kicsi, de nagyön ügyes. Rengeteg féle csokit gyártanak (itthon a Culinaris-ban kaphatók), a gyár bármikor látogatható, ahol élőben mutatják a csokikészítést a kakaóbabtól a csokiszeletig. Csokijaik mind a Fair Trade, mind az organikus élelmiszerek feltételrendszereinek megfelel. Bioüzem, fair trade védjegy, organikus csoki. És finom!
Minden vásárló tudatos, hiszen odafigyel, mit vesz, hol és mennyiért, mindig a legoptimálisabb döntést igyekszik meghozni. Ez az érdeke, hiszen nem akar túlköltekezni, jól akar élni. Akkor mégis miért különböztet meg a felelős marketing ’vásárlót’ és ’tudatos vásárlót’? Nos, mert az igazán tudatos vásárló saját érdekei és jóléte mellett vásárlásai során figyelembe vesz a társadalomra és természetre ható tényezőket is.
Green + Consumption. Érdekes video a “környezettudatos-fogyasztás” mibenlétéről. A filmben is felbukkanó Jerry Mander vezette a köztudatba a greenwashing-ot megelőző “ecopornography” kifejezést hasonló című könyvében a 70-es években. Igaz, akkor még egy Madison Avenue-i (NY) reklámulti top vezetőjeként bírálta a magukat zöldként lefestő (v.ö. zöldre festő) nagyvállalatokat, akik tettek helyett csak “beszéltek” környezettudatosságukról.
Mi a nagyobb probléma: a túlfogyasztás vagy a túlnépesedés? Vajon a fenntarthatatlan mennyiségű fogyasztásunk a túlnépesedés következménye vagy alacsonyabb népességszám mellett is túlfogyasztanánk összességében, mert amúgy is túlfogyasztunk egyénenként? Mi a megoldás minderre: csökkentsük egységnyi fogyasztásunkat a kevesebb több elve alapján vagy technológiai fejlődéssel fejlesszük a felhasználásunk hatékonyságát? Egy rakás kínzó kérdés, válasz nélkül.
Fenntartható marketing szempontjából két külön irányról beszélünk. Ha a fogyasztást szeretnénk korlátozni, az értékesítésösztönzö marketing megoldásokat előbb-utóbb el kell felejteni és a mennyiségi fogyasztás propagálása helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Ha viszont a technológia és a hatékonyabb fogyasztás a megoldás kulcsa, akkor a marketing is erre vezérelje a vállalatokat és erre terelje a jövő fogyasztóit. Valószínűsítem, hogy éles vita bontakozna ki még a zöldek között is, hogy melyik a helyes irány, jóllehet, az igazság minden bizonnyal ismét valahol félúton van.
Addig is, míg rátalálunk, itt egy közepesen buta és primitív rap a túlfogyasztásról.
