Mi a nagyobb probléma: a túlfogyasztás vagy a túlnépesedés? Vajon a fenntarthatatlan mennyiségű fogyasztásunk a túlnépesedés következménye vagy alacsonyabb népességszám mellett is túlfogyasztanánk összességében, mert amúgy is túlfogyasztunk egyénenként? Mi a megoldás minderre: csökkentsük egységnyi fogyasztásunkat a kevesebb több elve alapján vagy technológiai fejlődéssel fejlesszük a felhasználásunk hatékonyságát? Egy rakás kínzó kérdés, válasz nélkül.
Fenntartható marketing szempontjából két külön irányról beszélünk. Ha a fogyasztást szeretnénk korlátozni, az értékesítésösztönzö marketing megoldásokat előbb-utóbb el kell felejteni és a mennyiségi fogyasztás propagálása helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Ha viszont a technológia és a hatékonyabb fogyasztás a megoldás kulcsa, akkor a marketing is erre vezérelje a vállalatokat és erre terelje a jövő fogyasztóit. Valószínűsítem, hogy éles vita bontakozna ki még a zöldek között is, hogy melyik a helyes irány, jóllehet, az igazság minden bizonnyal ismét valahol félúton van.
Addig is, míg rátalálunk, itt egy közepesen buta és primitív rap a túlfogyasztásról.
Ez a fotó itt nem egy karibi tengerparti resort a késő nyári naplementében … ez bizony az ausztrál tengerpart a legutóbbi óriás erdőtüzek idején.
A legújabb adatok szerint az erdőtüzek során elégő co2 adja a teljes légköri co2 egyötödét. A növekvő co2-mennyiség, növeli az üvegházhatást, amitől emelkedik az átlaghőmérséklet, amitől változik az éghajlat, aminek egyik extrém következménye a nagy szárazságok miatt kialakuló nagyobb és gyakoribb erdőtüzek. Aminek következtében még több co2 szabadul a légkörbe. Ördögi kör. Ha a számítások igazak.
A WWF készített egy kalkulátort, amivel 5 perc alatt kiszámolható bárkinek az ökológiai lábnyoma. Az EU-átlag 2,4 hektár per fő, míg a US átlag 9,1. Brrr. Kb. 2,1 hektár per fő lenne az a mérték, amit a Föld jelenleg még elbír. Ha mindenki úgy élne mint az amerikaiak, akkor hamarosan 4 Földre lesz szükségünk.
A WWF nem hagy kétségéek közt györtődni, hogyan is tudnánk “lányomunkat” csökkenteni. Green Living címszóval praktikus tanácsokkal látnak el minket a környezettudatosabb élet reményében.
Borzalmas volt a múlt heti erdőtűz Ausztráliában. Falvak, kisvárosok égtek porrá, legalább 200-an meghaltak, óriási a természeti kár. A tüzeket ugyan gyújtogatók okozták, de terjedésének gyorsasága és kiszámíthatatlansága természeti tényezők következménye volt. Ismét sokan említik a globális felmelegedést és annak valószínűsíthető hatásaként az extrém időjárásváltozásokat. Mint pl. múlt héten a melbourne-i 46,6 fokos hőmérséklet rekordot vagy a folyton változó irányú 125 km/órás viharos szél együttes jelentkezését. A kép persze ennél némileg összetettebb, hiszen rengeteg emberi mulasztás, figyelmeztető rendszerek hiánya, nem megfelelő felkészültség, várostervezési trendek, stb mind közrejátszottak. Mindettől függetlenül igaza van az ausztrál WWF-nek, amikor a természetvédelemre szólít:
Mi, a jövő emberei - mint a bennünket megelőző húszezer generáció -, jogot formálunk arra, hogy tiszta levegőt szívjunk, tiszta és szabadon feltörő vizet igyunk, élettől hemzsegő vízben ússzunk és gazdag, élettel teli földben termesszük növényeinket.
Jogot formálunk arra, hogy mérgező vegyszerektől, nukleáris hulladéktól és genetikus szennyeződéstől mentes világot örököljünk. Jogot formálunk arra, hogy érintetlen természeti környezetben sétáljunk és érezzük a tiszteletet, ha egy vadon élő állattal találkozunk.
Könyörgünk neked, a ma emberének: ne hagyj magad után eltakarítandó szemetet, ne vállalj -bármily elenyészőnek is tűnő - műszaki kockázatot, amely a későbbiekben katasztrófaként üthet vissza. Tiszteletteljesen megkérünk, hogy ne terhelj bennünket törlesztetlen adósságaiddal és kimerített nyugdíj kereteddel, mivel jogot formálunk bolygónk gazdasági bőségéből való részesedésre is. Kérünk, ne élj fel mindent.
Cserébe megígérjük, hogy mi sem teszünk úgy. Ugyanezen jogokat és kiváltságokat biztosítjuk az utánunk következő generációk számára. Tesszük ezt annak szent reményében, hogy az emberi lélek, emberi szellem örökké élni fog.
Mindez megjelent a NO LOGO weboldalán, illetve az Adbusters 2004. október-novemberi számában.
Marketing a háborúk ellen. Sok marketinges ismeri a Ries és Trout szerzőpáros által írt marketingponyvát (Marketing Warfare), amely a marketingstratégiát és eszköztárának egy részét a harcászathoz hasonlítja és Clausewitz alapművéből (A háborúról) ídézgetve támasztja alá a “háborús és harcászati” eszközök meglétét mindennapi marketing, stratégiai és reklám munkánkban.
Az Iraki Veteránok a Háború Ellen (IVAW) szervezet utcai sajtótájékoztatója valóban harcászati elemeket emel át a jelenegi iraki háborús hétköznapokból Manhattanbe. Az ‘Operation 1st Casulty’ valójában az igazi ambush marketing akció, amelyben a békében éldegélő new yorkiakat próbálják letámadni egy üzenettel nyugalmas hétköznapjaik egyikén. 4:30-nál látszik, hogy egy amerikai kisgyereket sikerült is megríkattniuk, a többi amerikai viszont inkább érdeklődve mint elképedve figyeli ezt az utcai bohóckodást. Gondolom azt hitték, hogy ez a jelenet is csak egy filmfelvétel. Szerintem 3 típusú amerikai áll a nézők között: az egyik, aki már rég rájött az iraki (és mindenféle) háború értelmetlenségére (Obama-szavazó), az aki sosem jön rá (McCain-szavazó), és az aki ott helyben döbbent rá, hogy mi lenne, ha NYC utcáin kódorognának állig felfegyverzett alakulatok.
Sok szamárnak nincs barátja, aki megmentse. Legyél Te is a szamarak barátja! Az utóbbi idők egyik legjobb fundraising filmje. Annyira meghökkentő, hogy még a szamarakon is segíteni kell és annyira szívhez szóló, hogy mindezt egy szamár dünnyögi a fülünkbe munka közben.
