Archive for the 'föld' Category
COP 15: ENSZ Klímakonferencia Koppenhágában. A konferencia célja a 2012-ben lejáró ún. Kyoto-i Jegyzőkönyv felváltása egy új, szélesebb körben elfogadott, konszenzuson alapuló nemzetközi megállapodással. Nem lesz egyszerű. Vita van arról vajon van-e éppen globális felmelegedés vagy lassult az utóbbi években? Ha van, akkor emberi tevékenység hatására történik vagy valami ciklikus természeti folyamattal állunk szemben? Ha van és miattunk van, akkor a fejlett és fejlődő országoknak milyen mértékben és mit kellene tenniük, milyen időtávon belül? Mely ország mit vállaljon, hogyan segítse a másikat, mi legyen a legmodernebb technológiák megosztásának menete? Mindezt globális gazdasági visszaesés, túlnépesedés, kulturák közti verseny és konfliktusokkal terhelt kapcsolatok, ismételten erősödő nukleáris fegyverkezés, globális járványok, erősödő nacionalizmus és ebből fakadó protekcionizmus mellett, geopolitikai és geostratégiai érdekek mentén. Ha nem a gyerekeink életéről szólna ez az egész, akkor nyugodtan nézném a hírekben mint jópofa tudományos-politikai iszapbirkózást. Így viszont kicsit aggódom és közben reménykedem, hogy egyszer az életben fel tudunk nőni a feladathoz, amit a természet elénk állított. Itt követhető a konferencia és szekcióülései online: UN Framework Convention on Climate Change.
A legújabb kezdeményezés a koppenhágai decemberi klímacsúccsal kapcsolatban: Raise Your Voice! Change Climate Change!
Tedd fel a téged, családodat vagy környezeted legjobban érintő, érdeklő klímaváltozással kapcsolatos bármilyen kérdésed a youtube-ra egy rövid film formájában, plusz add meg, hogy melyik országban élsz. Ezután szavazz te is a feltett sok-sok kérdés közül a kedvencedre (akár a saját magad kérdésére is). A két legtöbb szavazatot kapott kérdező egy-egy utat nyer Koppenhágába az ENSZ Klímacsúcsra.
Az akcióban ugyan túl sok nyertes nem lesz, rövid távon két bátor kérdező és utazó, hosszú távon az emberiség. Mint non-profit marketing ackió viszont ügyes húzás. Ismertséget növel, ismeretterjeszt, aktivizál és elkötelez. Mi kell még a jó ügy érdekében? Azért Al Gore itt is osztja az észt a Google Earth-ön. Amiatt viszont csalódott vagyok, hogy a youtube/cop15-ön nincs magyar nyelvű verzió.
Be there or be square!
A fogyasztás kultúrája a második ipari forradalom idején alakult ki és bár azóta elterjedt az egész világon, fejlődése a nyugati társadalmak gyarapodásával járt kéz a kézben. Szélsőséges változatait, mint például a „conspicuous consumption”-t, az akkori nouveau riche extrém fogyasztási mániáját már 1899-ben leírta Thorstein Veblen szociológus-közgazdász. A fogyasztás szentsége azután az ún. fogyasztói társadalomban kapott jelentőséget, amikor a márkák és luxus cikkek a fogyasztók önképét is meghatározó státusz szimbólummá váltak. Vásárlásaikkal valamilyen elvárt képnek vagy önképnek próbálnak megfelelni ahelyett, hogy az adott igényük követelményeire rugalmasan válaszolnának. Így a fogyasztásban is tükröződik az általános ambíció, törekvés egy magasabb társadalmi és jövedelmi státusz, társadalmi rang felé. A termék és szolgáltatás, márkanév formájában, önazonosító tényezővé vált.
A világ azonban változik, új trendeket hoz és kihívásokat teremt, amelyek közül napjainkban legfontosabbnak a földi élet fenntarthatósága tűnik, mind gazdasági, társadalmi, de legfőképp környezetvédelmi szempontból. A környezeti problémák több mint 30%-a pedig közvetve vagy közvetlenül a fogyasztáshoz köthetők, amely a jelenlegi életstílus és fogyasztási szokások változását sürgeti. A fenntartható fogyasztás kihívásai elsősorban az élelmiszertermelés és fogyasztás, a közlekedés és a lakhatással kapcsolatos tevékenységekben jelentkeznek. Csakhogy a lakosságra kevéssé jellemző a fenntarthatósági problémák érzékelése. A mai fogyasztók hedonista-idealisták, akik divatos, modern termékeket választanak, miközben kezdik elvárni másoktól és a vállalatoktól a társadalmi felelősségvállalást. Életstílusukban a fogyasztás és felelősség nem egymás mellett, hanem egymással konfliktusban jelenik meg.
Mindez nem is csoda, hiszen ahogy az evolúciós pszichológia megfogalmazza: „a tudatosság csak a jéghegy csúcsa, az elménkben folyó dolgok jelentős része rejtve marad előttünk”. Modernkori gondolkodásunkat egy „pleisztocén-kori” elme alakítja. Viselkedésünket olyan agyi mechanizmusok hozzák létre, amelyek azért léteznek, mert problémákat oldottak meg a múltban. Az akkori környezet pedig nagyon eltér jelenkori környezetünktől. Ráadásul a természetben lezajló változások elméletileg gyorsabbak annál, minthogy bármilyen mechanizmus képes lenne agyunkban megváltoztatni a materiális fogyasztás jelentőségét és a fenntartható fogyasztás irányába hatna.
Mi a nagyobb probléma: a túlfogyasztás vagy a túlnépesedés? Vajon a fenntarthatatlan mennyiségű fogyasztásunk a túlnépesedés következménye vagy alacsonyabb népességszám mellett is túlfogyasztanánk összességében, mert amúgy is túlfogyasztunk egyénenként? Mi a megoldás minderre: csökkentsük egységnyi fogyasztásunkat a kevesebb több elve alapján vagy technológiai fejlődéssel fejlesszük a felhasználásunk hatékonyságát? Egy rakás kínzó kérdés, válasz nélkül.
Fenntartható marketing szempontjából két külön irányról beszélünk. Ha a fogyasztást szeretnénk korlátozni, az értékesítésösztönzö marketing megoldásokat előbb-utóbb el kell felejteni és a mennyiségi fogyasztás propagálása helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Ha viszont a technológia és a hatékonyabb fogyasztás a megoldás kulcsa, akkor a marketing is erre vezérelje a vállalatokat és erre terelje a jövő fogyasztóit. Valószínűsítem, hogy éles vita bontakozna ki még a zöldek között is, hogy melyik a helyes irány, jóllehet, az igazság minden bizonnyal ismét valahol félúton van.
Addig is, míg rátalálunk, itt egy közepesen buta és primitív rap a túlfogyasztásról.
