holnapután

Készült egy felmérés nemrég, amely a hazai kkv-szektor marketing helyzetét elemzi. A felmérés nem reprezentatív, mégis ad egy képet a szakmai felkészültségről, költésekről, eszközhasználatról. A kép pedig megdöbbentő.

1300 kis- és középvállalkozás vezetőit kérdezték meg arról, hogy a cégen belül ki foglalkozik a marketinggel, a bevételük mekkora részét fordítják marketingre, milyen eszköztárat használnak, és nem utolsó sorban, hogy miből tanulják a marketinget.

A vállalkozások 14%-a számára volt marketing szempontból sikeres a tavalyi év. A hazai cégek vezetői és marketingesei nagyrészt könyvekből (47%) és magyar online tanácsadók bejegyzéseiből (17%) próbálják elsajátítani vagy frissíteni marketing tudásukat

A vállalatok 83%-ánál a cég vezetője látja el a marketingfeladatokat, nincs külön marketinges szakember házon belül! Az előző évi (2008) felméréshez képest ráadásul ez az arány növekedett.

Az nem meglepetés, hogy 2009-ben a marketingre fordított kiadások összege jelentősen csökkent. A vállalatok 64%-a kevesebb mint a bevételek 5%-át forgatta vissza marketing tevékenységre.

A kkv-szektor számára felelős marketingről vagy most kell elkezdeni papolni, mert még nem “fertőzte meg” őket a multi-marketing, vagy éppen semmi értelme, mert úgy tűnik, jelenleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy bármivel, ami marketing, foglalkozzanak.

A vállalatok, tisztelet a kivételnek, egyelőre nem igazán segítenek a fenntartható életmód kialakításában. Sok esetben nem tájékoztatnak termékeik esetlegesen káros összetevőiről vagy félretájékoztatnak. Vegyünk példának bármilyen feldolgozott élelmiszert: kivételesen jól tájékozottnak kell lennünk ahhoz, hogy megértsük a termék minden összetevőjének hatását, jelentőségét. Trükkök tucatjaival húznak csőbe minket, hiszen ki tudja fejből, hogy melyik E-szám milyen mesterséges színezéket takar és azok közül melyik rákkeltő, melyik csomagolás környezetbarát és melyik nem. Autóvásárláskor sem elsősorban arra figyelünk, hogy mennyi a motor kilométerenkénti CO2-kibocsátása vagy, hogy mennyi széndioxid kerülhetett a levegőbe, amíg a kiszemelt autó alkatrészeit legyártották a világ másik végén és áthajóztatták hét tengeren. Az autógyártóknak pedig egyelőre nem érdekük, hogy felhívják minderre a figyelmünket. Elég, ha készítenek egy reklámot, amely kiemeli az adott márka „klímabarát” tulajdonságát, lévén az akció keretében csak most, csak nekünk ingyen jár bele a klímaberendezés. De említhetném azokat a divatcégeket is, akik minden évben új, megfizethető kollekcióval rukkolnak elő, esetleg még „organikus” vagy „biopamut” ruhákat is készítenek, de arról elfelejtenek szólni, hogy a ruhákat fejlődő országokban olcsó gyerekmunkával készítik.
A hirdetések sokszor említenek funkcionális termékelőnyöket, amelyek alapján eldönthetjük, hogy az adott termék vajon tényleg megfelel-e például környezetbarát életmódunknak. A jelenkori reklámkészítés azonban nem a tudatos vásárlásról vagy a tudatos vásárlói döntések favorizálásáról szól. A vállalatok abban érdekeltek, hogy érzelmi kötődést építsenek ki márkáik és köztünk, fogyasztók között, így vásárlási döntéseinkben nem a racionális érvek dominálnak majd, hanem az emocionális elkötelezettségünk. Ez is egyfajta ellentmondás, hiszen még a magukat környezettudatosnak és társadalmilag felelősnek mondó vállalatok is sokszor arra törekszenek, hogy „környezetbarát”, „öko”, „fenntartható” címkékkel ellátott termékeikkel úgymond érzelmileg magukhoz láncoljanak. Persze kettőn áll a vásár. Magunkra vessünk, ha hagyjuk magunkat behálózni ahelyett, hogy nyomást gyakorolnánk a vállalatokra, vezetőikre és persze saját magunkra is. A legerősebb motivációs eszköz ugyanis a vásárlók kezében van, amit sajnos még csak egy szűk, környezettudatos fogyasztói kör értett meg.

Az elmúlt pár évben felnőni látszik egy új fogyasztói generáció, akinek vásárlási döntéseiben már szerepet játszik a márkák mögött álló vállalatok etikus magartartása, társadalmi felelősségvállalása. A környezettudatos fogyasztók környezettudatos márkákra vágynak vagy legalábbis azokat a termékeket részesítik előnyben, amiről feltételezik vagy amiről elhitetik velük, hogy környezetbarát módon készülnek. Termékeik és szolgáltatásaik, illetve életmód formáló reklámjaik révén tehát nagyrészt a vállalatok felelőssége, hogy milyen értékek mentén szerveződik a jövő társadalma, milyen lesz a jövő állampolgára és fogyasztója, vagyis milyen világban élnek majd utódaink.

Az idén eddig mintegy ötszázmillió forint bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztók megtévesztéséért. Ez a tavalyinál – a teljes évi 700 millió forintos bírsághoz képest – erőteljesebb versenyhatósági fellépést sejtet.

A múlt év őszétől hatályos, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény erősítette a fogyasztók védelmét, nagyobb szigort teremtve a megtévesztő üzleti praktikákkal szemben. A vevő megnyerésére törekvő módszerek, ha új vonásokat is tartalmaznak, örökzöldek: a termék fontosabb adatait elkenő reklám, vagy a nem igazolható szépítő, gyógyító hatások kiemelése.
Különösen nem elnéző a versenytanács, ha a termék gyógyító hatásával manipulálják az embereket. A hivatal több áruház „becsalogató reklámját”, akciózási gyakorlatát is vizsgálja. Korábban rámutatott: az akció „készlet erejéig” történő meghirdetése nem mentesíthet a jogsértés alól, mint ahogy az sem, ha a boltban tájékoztatják a fogyasztót az áru hiányáról (via Világgazdaság Online).

Végre a magyarok is csatlakozhatnak a Procter & Gamble 2004-ben indított Children’s Safe Drinking Water humanitárius programjához. A program a szennyezett víz fogyasztása miatt bekövetkező betegségek és halálesetek visszaszorítását segíti. Fejlett gazdaságok mércéjével mérve alacsony költségű technológia segít a szennyezett vizet, iható vízzé alakítani egy PUR nevű víztisztító por segítségével. Bárki támogathatja a programot, ha “csepp” jellel ellátott Procter terméket vásárol. A program jóval a jelenlegi CSR és globális felelősségvállalás, fenntarthatóság, stb, stb trend előtt indult és immáron 5 éve fut. Ez valódi elkötelezettség.