Az áramlatok a Csendes-Óceán közepére sodornak minden vízben lebegő műanyag szemetet (ugyanez történik az Atlanti-óceánon is). A műanyag szemetet nem mi gyártjuk otthon. Megveszünk rengeteg olyan holmit, ami telis-tele van műanyag alkatrészekkel, elemekkel. Sőt, a műanyag-szeméttenger jelentős része műanyag dobozokból, zacskókból, palackokból, kupakokból áll össze. A gyártók részéről nagyobb környezeti felelősségre vallana, ha legalább lépésenként lecserélnék avagy helyettesítenék a műanyagokat, természetben lebomló bioalapanyagokkal (ilyesmire jó példa a Bioserie, ami egy 100%-ban lebomló, mégis műanyagnak kinéző iPhone, iTouch, iPad tokot gyártó távol-keleti cég). A vásárlók részéről pedig kicsit több odafigyelés is elég lenne ahhoz, hogy a “reduce, re-use, recycle” alapelv szerint válasszunk termékeket (és csomagolásokat). Mert, ha nem, akkor mi is hozzájárulunk a mellékelt filmben bemutatott úszó, tengeri szeméthalomhoz:
Author Archive for holnaputan
Sok szó esik mostanában vállalati felelősségvállalásról, a marketing befolyásoló szerepéről, környezetbarát gyártási technológiákról, energiatakarékos üzemeltetésről, természetes alapanyagokról, vagyis egy vállalat minden operatív tevékenységét átfogó társadalmi és környezeti felelősségéről. De mi a helyzet a marketing célú kutatásokkal? Vajon felmerül ezen a területen is a társadalmi felelősség kérdése? Van-e határa a fogyasztói magatartás vizsgálatának? Milyen mélyre nyúlhatnak a kutatók agyunkba összefüggések után kutatva? Nem is gondolnánk, de elérkeztünk a felelős marketingkutatások határára.
Senki sem tudja mi célból, miért épp most, milyen célcsoportnak, milyen használatra, de a Volkswagen elkészítette az első olyan összehajtogatható elektromos kerékpárt, amelyet simán be lehet pakolni az autóba a pótkerék helyére. Ha szükség van rá, előkapjuk, kihajtogatjuk, felpattanunk és “tekerünk”. A felhasználhatóságot nagyban csökkenti alacsony teljesítménye (a Rózsadombra már szerintem nem bír felkapaszkodni, pedig a potenciális vevőkör ott él szerintem), illetve alacsony, 20 km-es “hatótávolsága”, amely pont arra elég, hogy egy Prága nagyságú város belvárosában az irodából elugorjunk sörért az első hipermarketbe. Persze lehet, hogy éppen erre találták ki a sörivó németek. Mindenesetre a design és praktikum csillagos ötös, a funkcionalitás kérdőjeles.
A környezettudatosságra való neveléshez megoldásként mondhatnánk, hogy szóljunk rá a gyerekre, ha elhajigálja a szemetet vagy letöri az ágakat, de ez ma már nem elég. Ennél aktívabb hozzáállás fát ültettetni a gyerekkel, de pl. belvárosi körülmények között ezt elég nehéz kivitelezni. Itt van viszont jónéhány ötlet, amelyekre ha odafigyelünk, akkor a környezettudatosság nagy valószínűséggel beépül a jövő nemzedékek mindennapjaiba úgy, hogy gyermekeinknek az ún. fenntartható életmód és életstílus már természetes lesz.
Van egy kis zavar a vulkán neve körül, mert tegnap még Eyjafjöll néven emlegette a hazai sajtó, miközben a külföldi lapokban már Eyjafjallajökull néven emlegetik. De nem erről akarok írni, hanem a arról, hogy az elmúlt napok kaotikus légiközlekedési viszonyai alapján milyen 4 fontos következtetést lehet levonni a jövőnkre vonatkozóan.
Már a jövő sem a régi! Az a helyzet, hogy a természet állapota egyre romlik és nagyon úgy tűnik, hogy ennek mi magunk vagyunk az okai. Az energiaéhség, a környezetrombolás, a globális felmelegedés, az illegális szemétlerakás, az autók, gyárak és erőművek által kibocsátott üvegházhatású gázok mind hozzájárulnak a Föld környezeti állapotának romlásához. A környezettudatos életmód fékezhetné a káros folyamatokat, de ki tanítja meg, hogyan is néz ki a környezettudatos élet? Ki neveli környezettudatosságra a gyermekeinket?
Egy vállalat vagy márka kommunikációja csak akkor hiteles és akkor működik, ha a tartalom releváns és őszinte. Adott közösségen belül akkor releváns a kommunikáció, ha a valós és kutatásokkal valósnak látni vélt értékek megegyeznek és a vállalat ezekre az értékekre alapozza kommunikációs tevékenységét. Őszintének akkor értékelhető a kommunikáció, ha a vállalat által vallott értékek összhangban vannak a vállalat által a valóságban követett értékekkel. Vagyis a valós értékek ismeretében és alapján a követett értékeiről vall a vállalat. A külső és belső értékek összhangban vannak, a külső és belső kommunikáció azonos normarendszerre épül.
Minden közösségnek van értékrendje, normarendszere. A belépőknek illik aszerint viselkedni. Persze mindenki megjátszhatja magát, de az előbb vagy utóbb kiderül. Olyankor az illető kellemetlenül érzi magát. A felelős viselkedés két forrásból eredhet. Felelősségtudatból, amikor az egyén belső értékrendje erős, ráadásul megegyezik a közösség által képviselt értékekkel. Vagy a felelősségre vonástól való félelemből, amikor az egyén a közösség vélt értékrendjéhez igazítja saját vallott értékrendjét. Mást kommunikál kifelé, mint befelé.
Tovább is van >> ‘Vállalatok értékrendje - a felelős vállalat’
