Mondhatnám azt is, hogy a választék paradoxona. Barry Schwartz pszichológus megfigyelése alapján a túl bonyolult döntési szituáció paradox helyzetet eredményez. Általános vélekedés szerint az emberi szabadság része és feltétele a választás lehetősége és a lehetőleg a minél több lehetőség közti választás lehetősége. Schwartz vélekedése szerint a döntés szabadsága inkább megbénítja az embert mint felszabadítaná. És ezt megírta könyben is.
A fenntartható fogyasztásra és az azt támogató marketingre applikálva: a széles választék és túl sok paraméter alapján, sok alternatíva közti választás nemhogy boldogabbá teszi a fogyasztót, hanem éppen ellenkezőleg, végeredményben elégedetlenné tesz. Az ok egyszerű (és ki ne érezte volna már hasonlóan magát), a mérhetetlen választékban elveszünk és hiába próbálunk a rendelkezésre álló információ alapján a legjobb döntésre jutni, végül sosem leszünk biztosak abban, hogy a lehető legjobban jártunk. Ez viszont frusztráló.
Kereskedői marketinghúzás lehetne, ha a kereskedő cég tudatosan és ügyesen kommunikálva “átvállalná” a választékszűkítést, egyszerűbb döntési helyzetbe hozva ezzel a fogyasztót. A Tesco tesz vmi hasonlót persze nem ezzel a céllal és nem annyira tudatosan - profitabilitási okokból bizonyos termékkategóriákban folyamatosan racionalizálja termékportfólióját. Véletlenül ugyan, de hozzásegíti ezzel a vásárlókat egy “boldogabb” vásárlási döntés meghozatalához.
Gyártói marketing oldalon nem egyértelmű, hogy milyen lépésekkel is lehetne ezt a paradoxont feloldani. Nem várható el ugyanis, hogy a gyártó pénzügyi érdekei ellenében korlátozza termékválasztékát, bár az etikus marketing hívei emellett kardoskodnak. Főként azonban akkor nem, ha biztos lehet benne, hogy egy adott piaci résbe helyette azonnal benyomul a konkurencia. Viszont az sem normális, hogy pl. a mobiltelefongyártók, white goods márkák, stb, stb szinte már követhetetlen tempóban és szélességben próbálják lefedni célpiacukat és ömlesztik ránk évente az újabbnál újabb szupertermékeket.
Ez a téma is fontos részterülete lehet egy társadalmilag felelős marketing irányvonalnak. SRM, vagyis Socially Responsible Marketing
húú, ez jó. én is érzem ám a tecsóban bolyongva, hogy sosem elég jó, amit összevásárolok. igaz, sokat nem járok oda. talán éppen ezért nem.
eszembe jut egy régebbi kutatás, ami kultúrák közti különbségeket vizsgált fogyasztás és életminőség szempontjából. a brazíliai őserdőben élő Yanomamö indiánok átlagos fogyasztott termékválasztéka 300 árucikk volt. egy NY-i átlag élelmiszeráruház polcain viszont átlag 10.000 termék figyel. az életminőségük és boldogságuk saját környezetükhöz mérve nem volt szignifikánsan eltérő. persze, ha egy NY-it dobunk Yanomamök közé az nem ezt érezné. no meg fordítva sem.
Tudtátok, hogy magyarul is megjelent a könyv?
http://www.lexecon.hu/?p=productsMore&iProduct=4