Mai fogyasztói kultúránk még a második ipari forradalom idején alakult ki, majd a nyugati társadalmak gyarapodásával elterjedt az egész világon. A fogyasztás szentsége a fogyasztói társadalomban kapott igazán jelentőséget, amikor a márkák és luxuscikkek önképünket is meghatározó státusz szimbólummá váltak. Vásárlásainkkal valamilyen elvárt képnek vagy önképnek próbálunk megfelelni, a fogyasztásunkban is tükröződik törekvésünk egy magasabb társadalmi és jövedelmi státusz, társadalmi rang felé. A termék és szolgáltatás márkanév formájában önazonosító tényezővé vált, és úgy tűnik megállíthatatlan vásárlókedvünk révén az is marad. Mindez nem is csoda, hiszen ahogy az evolúciós pszichológia megfogalmazza: „az emberi tevékenységekben a tudatosság csak a jéghegy csúcsa, az elménkben folyó dolgok jelentős része rejtve marad előttünk”. Modernkori gondolkodásunkat egy „pleisztocén-kori” elme alakítja. Viselkedésünket olyan agyi mechanizmusok hozzák létre, amelyek azért léteznek, mert problémákat oldottak meg a múltban. Az akkori környezet pedig nagyon eltér jelenkori környezetünktől. Vajon miért félünk még mindig a kígyóktól és nem az elektromos kábelektől? Ráadásul a természetben lezajló jelenlegi változások elméletileg gyorsabbak annál, minthogy bármilyen mechanizmus képes lenne agyunkban megváltoztatni a materiális fogyasztás jelentőségét és a fenntartható fogyasztás irányába hatna.
Monthly Archive for October, 2009
Soros György a héten tartott három előadást a CEU szervezésében az MTA-n. Legutóbbi előadása során azt is kimondta, hogy szerinte a nyílt társadalmat nagyban befolyásolja, hogy az embereket már nem az igazság, hanem a szórakoztatás érdekli, és hozzászoktak, hogy az üzeneteket előrecsomagolva, bemárkázva kapják. Azaz, a társadalmi párbeszédet ugyanúgy torzítja a reklám, mint a szabad piacot, ahol bár optimális esetben a kereslet és a kínálat kiegyenlítené egymást, valójában ettől eltérő eredményt kapunk. (via index)
Igen, a marketing és marketingkommunikáció minden percben és minden területen ott van, működik és hat. Legyen az kereskedelem, szolgáltatás, politikai, szórakoztatás, vallás, oktatás, kultúra, vagy bármi más, amiről meg akarjuk egymást győzni. Jó reggelt Mr. Soros!
A cégek termékei, szolgáltatásai, üzletvitele és márkái behálózzák életünket. Mikrokörnyezetünk minden parányi szeletében valamilyen közismert márkanév, vállalat, szolgáltató, közüzem vagy média köszön ránk és próbál meggyőzni arról, hogy az általa ajánlott megoldás az egyedül üdvözítő. Elég végigtekinteni egy napunkon és azon, hogy a reggeli ébredéstől az esti lefekvésig mennyi és milyen termékkel, illetve vállalattal kerülünk kapcsolatba. Élnek közöttünk környezettudatos fogyasztók, akik próbálnak odafigyelni, hogy környezetbarát termékekre költsék pénzüket, a többség azonban nem törődik ezzel. Pszichológiai elméletek szerint a vásárlás, legyen az bármilyen felesleges, boldogságot okoz. Ki ne tapasztalta volna már azt az örömérzést, amikor kikapcsolódásként pénzt költve remek árucikkeket sikerült akciós áron beszereznie pedig reggel még nem gondolta volna, hogy minderre szüksége is van? Közben azért elgondolkodunk, vajon nem lett volna jobb mégis azt a másikat megvenni, vagy a harmadikat? A boldogság elszáll, marad helyette a kétely, hogy vajon jól választottunk. Paradox helyzet, hogy minél több árucikk közül választunk, annál kisebb az esély, hogy vásárlásunk boldogságot okoz. No de miért nem gondoljuk akkor végig vásárlásainkat? Elvégre az különbözteti meg az embert a többi fajtól, hogy gondolkodik, hogy életét tudatosan éli. Létezhet vajon tudatos vásárló?
„A segítségetekre van szükségünk” – e szavakkal szólította fel a 2008-as cannes-i reklámfesztiválon a globális reklámipar vezetőit a környezettudatosság kommunikációjában való részvételre a Nobel-békedíjas Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke. A reklámügynökségek pedig segítettek. Sokak szerint azonban túlzott lelkesedéssel vetették bele magukat ügyfeleik vélt vagy valós környezettudatosságának propagálásába. Ha ugyanis annyira „zöldek” lennének a vállalatok, amennyire állítják, talán nem kellene most a globális klímaváltozás kihívásaival küzdenünk.
A Természetvédelmi Világszövetség listája szerint csaknem 17 ezer veszélyeztetett faj van ma a világon. Az ember nincs közte. Pedig ott kellene lennie. Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem lehet büntetlenül rombolni természeti környezetünket. Mindeközben furcsa, hogy termékek fogyasztójaként vagy vállalati környezetben vezetőként mégsem cselekszünk mindig ennek megfelelően. Nem tájékozódunk, nem figyelünk – viszont panaszkodunk, hogy nem elég környezettudatosak a vállalatok, amelyekben dolgozunk, sem a termékek, amelyeket megveszünk. Legyen minden vállalat „zöld” most azonnal, de azért legyen autó, meg repülő, meg olcsó áram éjjel-nappal, no meg villanykályha, ha éppen arra vágyunk!
Riding High from 13thWitness™ on Vimeo.
2009. október 24-én 150 országból 2200 éghajlatvédelmi akció lesz világszerte a 350.org civil kezdeményezés felhívása nyomán, amely életre hívta a világ legnagyobb mozgalmát. Több millió ember egyszerre mozdul az éghajlatvédelemért. A 350.org nemzetközi éghajlatvédelmi mozgalom és a Messzelátó Egyesület számos hazai civil szervezet támogatásával 2009. október 24-én a Széchenyi Fürdőben rendezi meg az Éghajlatvédelmi Világnapot egy éjszakai fürdőzés és filmforgatás keretében. Herendi Gábor forgat, Nemjuci énekel, Tom Noize kever! Lesznek még szinkronúszók, tűzzsonglőrők, tombola, Novák Péter levezényel és Csányi Sándor is jön! További infó: www.klimafurdo.com
Na, akkor még egy bio-hír. Az uniós élelmiszerbiztonsági ügynökség, az EFSA az ökológiai gazdálkodásból származó zöldségek és gyümölcsök 1,24 százalékában talált a megengedett határértéknél magasabb növényvédőszer-koncentrációt. A pármai székhelyű szervezet most tette közzé az EU-tagállamokban 2007-ben vett minták vizsgálatának eredményeit. Összességében javult az eredmény, hiszen a hagyományos gazdálkodással előállított gyümölcs- és zöldségminták közül egy évvel korábban még öt, most azonban alig négy százalék volt a határértéket meghaladók aránya. A különböző terményekben 354-féle (!!!) vegyszer nyomait mutatták ki. Az EFSA hangsúlyozza, hogy a határérték túllépése még nem jelent automatikusan egészségügyi kockázatot, a határok ugyanis az esetek többségében jóval a mérgezési szint alatt vannak.
A jelentés szerint a biogazdálkodásból származó minták esetében 1,24 százalékra rúgott a határértéket túllépők aránya. Feltehetően a biofarmok körüli levegőben és talajban előforduló vegyszerek lehettek kis mértékben hatással a bioterményekre, illetve az ökogazdák is használnak növényvédőszereket, csak ezek természetes alapanyagú készítmények, melyek sokkal hamarabb lebomlanak a környezetben, ezért kisebb eséllyel jutnak be a fogyasztók szervezetébe. (via VG Online)
Új design-t kap a bioélelmiszer az EU-ban, mivel az Európai Bizottság pályázatot hirdetett az új EU “ökológiai logó” megtervezésére. A pályázat elsősorban tervezőgrafikus és művészeti szakos hallgatók számára íródott. A nyertes design-t az Európai Unióban mint a biotermékek hivatalos logóját fogják bevezetni 2010 júliusában. Az új logó a 27 tagállam mindegyikének címkézési szabványainak megfelelő, előre csomagolt biotermékein kötelező lesz. Ezenkívül szabadon használható lesz majd minden EU-n kívülről importált, nem előre csomagolt bioterméken is. Vajon milyen(ek) a most forgalomba és használatba lévő ökologó(k)? Vannak egyáltalán? Ki fogadta el ezeket és ki auditálja, hogy mire kerülhetnek rá? Régi marketing trükk, hogy nem létező szervezetekkel és/vagy logókkal hitelesíttetik vállalatok a termékeiket. Itt volt az ideje, hogy az EU bürokrácia megmoccanjon és lépjen valami biotermék-azonosíthatóság ügyében. Biolabel-t mindenre, ami bio!
Az idei Blog Action day-re jó előre regisztráltam, aztán lehalt a számítógépem, amit most kaptam vissza, így maradt még 2 órám, hogy tegyek/írjak valami figyelemfelkeltőt, amiről ismét sokan rádöbbennek, hogy a klímaváltozás valós veszély és mint ilyen ellen közösen és egyesével is tennünk kell. E célból legalkalmasabbnak ezt a brazil reklámfilmet találtam. Happy Blog Action Day!
